|
|||
|
«#82 #84» A tények unalmasak, az egyszerű tényközlés meg aztán végképp az, bezzeg a fantázia, a képzelet! Nem tudok másik olyan körülményt mondani, mikor az ember fia és lánya annyira őszinte lenne magához, mint mikor elengedi a szexuális fantáziáját, hadd menjem, amerre kedve támad, és az csak száll, repül és megmutatja mindazt, amit a tulajdonosa habozás nélkül megtenne a legszívesebben, de a körülmények, vagy épp saját maga, megakadályozza ebben. Ez talán nem baj, sőt biztos vagyok benne, hogy nagyon jól van ez így, elég csak a saját legbelsőbb vágyaimra gondolnom, máris egy igen ütős bizonyítékkal rendelkezem arról, mennyire borzalmas lenne az a világ, amiben mindenki azt teheti, amire csak tényleg vágyik. Nem azért, mert ennyire horrorisztikus vágyaim lennénk, (csak zárójelben, néha azért vannak, de egészen biztos vagyok benne, mindenki másnak is), inkább azért, mert a fantziám világában semmi nem tűr halaszást, minden és mindenki azonnal kell és rögtön. Most. A fantázivilágomban, az én kis belső rejtekemben az embereket csupán mutatós, sokféleképpen felhasználható, saját akarat nélküli lényeknek képzelem. De ez csupa, csupa természetes és magától értetődő dolog, így van ez a te álmaidban és vágyaidban és a tiedben meg a tiedben is. Mindenkiében. Viszont ami néha nehezen megy, az a szembenézés. Mikor valami oknál fogva úgy határoz az ember, valóra váltja egy vágyát. Egyrészt na de melyiket, annyi van, másrészt mennyire hajlandó ezért kibújni abból a gúnyából, amit az embertársainak való megfelelés kényszere és társadalom elvárásai húztak rá. Mennyire hajlandó kiengedni magából azt, aki ott a legmélyen lakik, és aki esetleg erőszakos vagy épp azt szeretné, ha ütnék és vágnák őt, furcsaságokat szeretne tenni vagy épp teljesen természetes tetteket hajtana végre, de érdekes körülmények között vagy vagy vagy... a képzelet határtan. A szexuáis képzelet nem annyira, mert ha más nem is, az anatómia gátat szab a szabad szárnyalásnak, de azért a lehetőségek száma így is meglehetős. Szerénytelenség vagy egyszerű hülyeség, akkor is azt gondolom, bátor vagyok, mikor megpróbálok a lehetőségeimhez mérten őszinte lenni magamhoz, ha máshol nem is legalább ebben a blogban, és igyekszem legalább a szexuális vágyaimmal elszámolni magam előtt. Ezzel vissza is kanyarodhatnék a tegnapi bejegyzésemhez, melyben olyat írtam, hogy iszom a levét. Ezt kifejezést természetesen már rögtön azután, hogy legépeltem, szexuális tartalommal tölöttem fel és felötlött bennem egy jóval korábbi írásom, amiben a vágyaim egy sajátos területéről számoltam be. Igen, ha őszinte szereték lenni -az szeretnék-, akkor tegnap, ha lehetőségem lett volna választani, nem biztos, hogy el tudtam volna dönteni, fiúval szeretnék inkább próbálkozni, erős volt bennem a szexuális vággyal vegyes kíváncsiság, vagy a jól bevált és begyakorolt módszer szerint eljárva a lány mellett határoznék-e. Kicsit a saját nemem felé billenti a mérleg nyelvét az ismeretlen megismerése iránti, mostanában gyakran fel-fel bukkanó vágy. Érdekel. Annyiban nem változott a legutóbbi ezzel a témával foglalkozó bejegyzésem óta a helyzet, hogy még mindig bizonytalan vagyok, a valós világban, az igazi életben, mikor nem a blog nagyjábóli névtelensége mögé rejtőzve, hanem önmagamat teljes mértékben vállalva kellene döntés hoznom, nem futamodnék-e meg. Ez nem is bizonytalanság, inkább félelem, mert egyértelmű kudarcként élném meg, ha elfutnék a lehetőség elől. De talán magát az esemény megtörténtét is kudarcként élném meg. Nem tudom. Nyilvánvaló a megoldás, ki kell próbálni, legalább meglapozott véleményem lehete a pénisz ízéről és fogásáról, és ez is valami.
Eddig 17 komment érkezett
(
 )
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz. Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel. |
7.
Pályafutásom alatt a második heteroszexuális férfi vagy, akinek bevallottan vannak ilyen vágyai.
Majd beszámolsz, ugye?