Ha az új kollégában egyébként semmit nem látnék, ami izgat, csak a popsiját és azt a módot, ahogy hordja, meg merem kockáztatni, ahogy tekintetmágnesként használja, bőven elég volna, hogy állandó kísértésnek éljem meg a jelenlétét, de sajna nem csak hátulról nézve érdekel. Tetszik nekem mindenestül és ez a lehető legrosszabb, ami történhet, a munkahelyi vágyakozásból soha semmi jó nem sülhet ki, sem akkor, a beteljesedik és egy gyengébb pillanatunkban szexuális fullcontact akcióvá válik, sem akkor, ha megmarad kínzó, folyamatosan jelenlévő, fájdalmas érzésnek. De persze mondhatom azt is, kit érdekel, mi lesz később, a vágy nem tervez, nem gondolkodik, csak éget és a tüzet mihamarabb el kell oltani, ha másért nem is, leglább azért, hogy ne fájjon annyira, ám egyelőre még észnél vagyok. Többnyire.

Hol minden sejtemmel arra vágyom, bár megkaphatnám, hol arra, istenem, nehogy, még véletlenül se, mert bú, baj, bánat lesz csak belőle és nekem már van mit vesztenem.

Most éppen az első verzíó kínoz, gyomrom görcsben, igyekszem természetesen viselkedni, ha a közelemben van, de nem hiszem el, hogy ne tudná, ne látná mi történik velem, a nők mindent tudnak és mindent látnak. Szerencsére ott még, ismétlem még, nem tartok, hogy a közelsége elég legyen a merevedéshez, de ha egyszer hozzáérhetnék, bárhol, testének bármelyik fedetlen felületén, de talán leginkább a derekánál, bőre melegének emléke biztos kiváltaná ezt a hatást. Ez a veszély egyelőre nem fenyeget, bármennyire is kedvtelve nézegetem a pólója alól néha kikukucskáló édes köldökét, hasának finom, pelyhecskés bőrét, dereka ívét, távol vagyok attól, hogy öntevékenyen hozzáérjek, bátorítást meg szerencséresajnos, nem kapok.

Jogos a kérdés, miért feltételzem azt, hogy az új kolléga nem kapna savas felbüfögést, ha akár csak a kisujjam begyével hozzáérnék, és nem is tudom a választ, így érzem. Persze csaptam már be magam, nem egyszer, nem is kétszer, a férfiak jellemző vonása, hogy ha csak egy kicsit szebbek az ördögnél, máris úgy érzik, csak rajtuk múlik, hány nőt és hányszor, de talán még a patásnál randábbak is meg vannak róla győződve, csak azért nem volt meg a kis szőke a szomszéd lépcsőházból, aki olyan izgatóan ingatta csípőjét és akkora mellei voltak, mint egy-egy felmosóvödör, mert nem akarták és/vagy épp véletlen máshol jártak, mikor tényleg lehetett volna.

A képzelet mindig nagyvonalú, nem pepecsel azzal, hogy felvázolja, hogyan lehetne idáig eljutni gyorsan és hatékonyan, pedig de jó lenne, végre megtudnám, hanem rögtön a lényegre tér. Az első és szinte egyetlen kép, ami bevillan vele kapcsolatban az, ahogy fejem a lábai közé fúrom, beszívom szexulitása nehéz illatát és számat szorosan a puncijára tapasztva kedvem lelem az örömében. A képzeletben sok minden mellett az is jó, hogy önmagam és azt amit csinálok kívülről is láthatom, erre a való életben sajnos nincs mód. Így megfigyelhetem, ahogy a hátán fekszik, lábai szétnyitva, térdeit felhúzva tartja és kezeit a fejemen nyugtatva élvezi a helyzetet. Furcsa mód ruha van rajta, legábbis csak deréktől lefelelé meztelen, de nem is ez a lényges, hanem az arca. Kipirult, szinte lángol, erre egyébként normál élethelyzetkben is hajlamos, könnyen pirul. Szemei tágra nyitva merednek a végtelenbe és szembogarai olyan sötétek, mélyen, egészen döbbentesen feketék, hogy szinte magukba rántanak, mintha apró fekete lyukak volnának.

És élvez, intenzíven élvez. Látni, hogy minden idegszála, testének a legapróbb mulekulái is izzanak, a kéj hevíti őket, ahogy átengedi magát az érzésnek.

Igen, először azt szeretném, ha élvezne, látni akarom az orgazmusát, a kéjt, ahogy átfomálja az arcát, megfeszíti testét, teljesen az uralma alá hajta, felemeli, majd zihálva a földre löki őt és tudni akarom, hogy igen, ezt én tettem vele.

Egyelőre eddig jutottam vele a képzeletemben, de ez is bőven elég ahhoz, hogy kissé zavarba jöjjek, mikor a közelben van, végülis hiába a rutin, hisz' az ember sokféle nőt elképzel sokféle helyzetben az évek alatt, és persze olyan is van néha, mikor testet öltött valósággá válik a képzelet, mégis kicsit nehezemre esik őszintén ráncolt homlokkal felhívnom a figyelmét a munkaidő kezdeténk legalább hozzávetőlegesen pontos betartására, miközben arra gondolok, bár megtapasztalhatnám puncijának nedves zamatát.