Mivel ilyen kellemesen múltidézős hangulatba kerültem, elmesélek egy esetet, ez kicsit későbbi, mint a szia-szián röhögős. Előre mondom, nem lesz benne szex.

Azt hiszem, bár biztos nem vagyok benne és most nincs kedvem visszaolvasni az archívumban, hogy azt már meséltem, mikor pár nap viszonylag semleges témák körül forgó chatelés után azzal lepett meg a másik fél, hogy mi volna, ha meglátogatnám az otthonában, pont ráér, van pia is meg minden, én pedig nem haboztam és az éjszaka közepén kiutaztam a kül-külvárosba, ahol aztán valami olyen elementáris, vad szexualitással talákoztam, hogy hosszú napokig véres csíkok díszítették a hátam.

Nem sokkal ezután történt, hogy egy másik chat-pajti, persze szintén lány, hasonlóképp felajánlotta, hogy mi volna, és ő épp véletlen tök ráér, menjek. Ez annyiban különbözött a másik látogatós történéstől, hogy nem volt kétség sem affelől, miért megyek oda, előtte hetekig húztuk egymást, mindent megtettünk, amit csak betűkkel meg lehet, és az bizony nem kevés. Nem hiszem, hogy akkor tapasztalatam meg először, de arra tisztán emlékszem, vele nyert végső bizonyságot, el lehet élvezni olvasás közben, nem kell hozzá semmi, csak egy picike fantázia, meg talán egy szabad jobb kéz, de sokszor olyan állapotba hozott azzal, amit és ahogy írt, hogy talán még értinés nélkül is ment volna az elélvezés. Jobb, izgalmasabb korszak volt ez, mint a mai, mikor lépten-nyomon bekapcsolt webcamet követel mindenki a másikon, sokkal több tér maradt a képzeletnek és annak, amit én annyira szeretek, az írásnak.

Tehát a kedves invitálást követően elindultam, valamiért ismét a belvárostól és attól, ahol akkoriban laktam jó messzire, az Örs Vezéren túlra, azzal a biztos tudattal, hogy itt bizony valami lesz. Talán több valami is.

Útközben egy benzinkútnál vettem bort, azt láttam a tévében, az amolyan dugós ital, nem csak a lezárás módja miatt, ezért az alkalomhoz illőnek talátam, pedig már akkor is rüheltem az ízét, inkább ittam volna sört, de úgy éreztem, legyen megadva a módja, ha már direkt azért megyek.

Aztán odaértem, lakótelep, felcsengetés, mondja hanyadik, menjek csak. Ekkorra már állt a farkam és legszívesebben úgy léptem volna ki a liftből, hogy már elő is veszem, hadd lássa, milyen felkészült fiatalember vagyok, de aztán a borra és a módmegadás körüli tervekre koncentrálva elvetettem ezt az ötletet.

Aztán felértem, a lakás nyitott ajtjában várt, és basszus nem tetszett. Hervasztó érzés volt, a mai eszemmel hihetetlen is, mert nem volt csúnya, egyáltalán nem. Kicsit túlsúlyos az igen, de egyrészt én sem a soványságomról voltam híres már akkor sem, másrészt bizonyos esetekben, vagyis miket beszélek, a legtöbbször ez nem hátrány, kit érdekel, nem attól izgató valaki, hogy pálcika teste van, hanem nem tudom mitől. Attól, hogy feláll rá, és kész.

Hát rá nem állt fel, vagyis lekonyult, mert hiába minden, az, amiket írtunk egymásnak, a képzeletben többször végigjátszott hol vad és csapkodó, hol ráérősen az orgazmus felé baktató szexuális együttlétek, egyszerűen mikor ott állt előttem nem találtam izgatónak.

Nagyon kínos volt, de tényleg.

Nem szerettem volna bántani, nem is lett volna miért, de azt hihette volna, a kicsit ducis alkata miatt nem megy vagy mert nem látom őt vonzónak, pedig erről szó sem volt, az eszem azt mondta, húú.. finom, csináljuk, csak a farkam nem lelkesedett és ez egyszerre volt érthetetlen és ciki, égő.

Aztán beszélgettünk és ittunk bort. Megnéztem a festői rendezetlenségbe gyűrt takaróját, rózsaszín volt, többször kimentem az erkélyére dohányozni, majd eloldalogtam.

Érdekes módon, ezen nagyon meglepődtem, ez a kis kisiklás, vagy nem is tudom hogyan nevezzem, cseppet sem vetette vissza azt a lelkesedést, ahogy szavakkal, betükkel a chaten át izgattuk fel és talán elégítettük ki egymást továbbra is. Minden úgy ment tovább, mintha a nem pont a tervezettnek megfelelően sikerült éjjeli látogatás meg sem történt volna.