Ment előttem és olyan volt, amire, vagyis pontosabban: amilyenre korábban, mikor még fiatal voltam, nem pazaroltam többet egy gyors pillantásnál, de most le sem tudtam róla venni a szemem! Nem csak nézem, szinte az egész testemmel figyeltem, ahogy járása ütemére mozog és hullámzik a tömény és puha, markolnivaló hús.

 

Nagyon, de tényleg nagyon szerettem volna érezni, ahogy az a csodás és puha fenék hagyja magát markolni, engedni magát fogni, ahogy izgató hússal telik meg mind a két kezem. De még ennél is jobban szerettem volna segíteni rajta, megszabadítani a látszólag is igen szűkös börtönből, kiengedni a nadrág kegyetlen fogságából, hogy teljes terjedelmében csodálhassam, markolhassam, haraphassam, érzehessem, hogy az enyém legyen. Hogy az izgatóan mértes kiindulópontról az egész csábítóan puha testet körbe kalandozhassam, kezem befúrhassam a farpofák közé, hogy kutakodó ujjaim a finom puhaság között valam még finomabbat és még puhábbat, a nedvesen, lucskosan csak rám várakozó puncit találhassák, miközben másik a kezem a csupasz húst, a meztelenséget markolja, ahol éri.

 

Gondolom azért nem meglepő, hogy -sajnos- semmi ilyen nem történt, ezek csak rövid részletek abból, az ennél lényegesen hosszabb belső pornófimból, amit az alatt a pár perc alatt vetítettem magamnak, míg a csábítóan hulámzó popsi után volt szerencsém haladni, még mielőtt elválasztott volna minket a kegyetlen élet, őt jobbra vitte tovább a gazdája, nekem meg balra kellett fordulnom.

 

Korábban még csak kérdeztem magamtól, de ma már majdnem teljesen biztos vagyok benne, ez a korral jár. Egyre jobban tetszenek a puha és párnás részek, egyre inkább hajt a vágy, hogy belevesszek, elmerüljek a hús őrületében. A jelentőségteljes popsik, párnányi mellek, a széles csípő és puha has világa vonz, a zsír búja varázsa csábít.

 

Az a nőies puhaság, amibe el kell veszni, amiért meg kell bolondulni és ami szüntelen markolásra, harapásra kényszerít. A párnás puncik, izzadságtól sikamos, kipirult bőr, a fülledt és meleg hús izgat. Ahogy markolnám, fognám és úgy érzeném, soha el sem akarom engedni azokat a mértes melleket, boldogan érzeném tömegük és puhaságuk, miközben merev farkam a gazdájuk forró leheletű szájába hatolna, nedvesen türelmetlen makkom a szájpadlás és a nyelv közé szorítva úgy érezné, ott és csakis ott akar lenni ezentúl mindig, de legalábbis addig biztos, míg a hús örülte bele nem kerget a reszkető és lüktető orgazmusba.

 

De finom is volna.... jaj nekem... vagy belevetni magam az illatozó és finom, izgató zsírpárnákkal kibélelt punciba, falni és nyalni, nyálasan és cuppogva élvezni a rejtett, rózsaszín részek izgalmas simaságát, az izgalom nedvének semmihez sem fogható ízét és kutatni, keresni a pajzán redők között azt édesen picike kis dudorocsák, és ha megvan, imádni, szeretni és annyit kéjt adni neki, míg a gazdája combjával a fejem nem szorítja, ahogy a testét ellepi a hullámzó, ziháló, izmokat görcsbe rántó kéj.

 

Nem akarom tudni és nem akarom érteni, mivégre ez a hirtelen született lelkesedés a puha test iránt és az sem érdekel, meddig tart, nekem elég annyi, hogy vágyom, nagyon vágyom rá. Nincs izgalmasabb érzés a vágyakozásnál, ilyenkor az egész testem akár napokig szüntelen vibrál és bizsereg, egy-egy vágyott nő megjelenése sunyin támadó, aljasul leküzdhetelen merevedést okoz, és minden annyira izgalmas és más.

Az eszemmel tudom, hogy nem, nem lesz meg ő sem, és ő sem, hisz' csak látom őket menni az utcán vagy bejönni ide, de a tetsem ezzel nincs tisztába. A testem minden egyes alkalommal úgy készül, hogy most lesz valami, most megkapja, mire vár és amire vágyik, és ez remek érzés.

 

Mondtam már többször: mint a drog, egy másfajta, vágyakozó tudatállapot.

 

Örülök, hogy megint ilyen vagyok.