Azt mondja a vicceskedő közhely, hogy biszexuálisnak lenni azért jó, mert megduplázódnak az esélyek. Na persze. Meg lehet vágyódni kétszeresen kétfele, főleg, ha épp semmi sincs, se közel, se távol.

 

Tényszerűen persze erős túlzás a se közel, se távol, mert azért este, mikor hazamegyek, legalább az egyik van, nem nehéz rájönni, melyik, de én most akkor is minden lehetőséget fájóan távolinak érzek, mert ma nagyon rajtam van. Az előbb is azt vettem észre, miközben valakivel beszéltem, hogy spontán feltámadt bennem a cselekedhetnék, pedig bizisten végig a szemébe néztem és nem is gondoltam semmire, legalábbis nagyon igyekeztem, hogy így legyen. Aztán mégis úgy jártam, hogy inkább gyorsan berekesztettem a kommunikációt és visszaültem a biztonságos menedéket nyújtó asztalom mögé, mert továbbra sem hiszek benne, hogy az, ha jól láthatóan álló farokkal társalkodom valakivel, sok jóra vezetne. Nagy sajnálatomra ide tényleg nem azért jönnek be az emberek, hogy ilyesmiket lássanak rajtam.

 

Pedig hányszor eljátszottam már a gondolattal... bejönne, én előtte állnék, és ő szó nélkül kinyújtaná a kezét és puha tenyerét finom határozottsággal fektetné nadrágom domboródó elejére.... ohhh, de jó, de finom is volna.

 

Mondjuk pl ő, aki miatt menekülőre fogtam az imént.

 

Vele nagyon el tudnám most képzelni, hisz' pont olyan volt, mint azt a szinte azonnal reakcióm is bizonyította, amilyenre vágyni szoktam. Nálam idősebb, talán tíz évvel, talán többel, talán kevesebbel, de nem is ez számít, hanem az a puhaság, ami áradt belőle. Huncut és buja puhaság, idősödő, de azért végtelenül izgató, hússal csábító test.

 

Markolni és falnivaló, lassú hervadásában is csodás, kicsit megereszkedett, itt-ott már növekedésnek induló és messze nem tökéltes, de nekem mégis így volna a lehető legeslegjobb.

 

Meg sok mindenki másnak is, különben nem lenne tele a net velük, MILF-ekkel és egyéb idősődésükben is hatalmas vágyakat ébreszteni képes asszonyságokkal, akiért ha halni nem is, de élni mindenképp érdemes.