Egészen félelmetes álmom volt.

Nem a tartalma volt ijesztő, semmi különleges nem volt benne, hanem a kidolgozottsága. Vagy nem is tudom hogy mondjam. Rémitően, de ugyanakkor borzongatóan és fájdalmasan valóságos volt, ébredés után mág hosszú percekig éreztem minden porcikámban a történéseket, talán egy kicsit még most is itt vannak velem az álmomban tapasztalatak.

Nem csak a blog tematikájába illő történések voltak sokkolóan valósághűek, hanem az egész álom egy hosszú, a valóságos életemből vett helyszíneken, létező személyekkel játszódó történetté állt össze. Egy komplett cselekményes pornót álmondtam, abból is a lassú folyásút, amiben hosszasan mutatnak vidéki házakat, utcákon sétáló vagy autóval haladó és egymással mindenféle valószerűtlen módon szóba elegyedő pornószínészeket, amit persze mindenki nagyon un és áteker. Nem is értem miért kellenek ezek a jelenetek, pornófilmbe dugások legyenek, úgyis azért nézi őket mindenki. Hát nem? De.

Az enyémben is volt aztán, mármint szexualitás öncélú ábrázolása, de előtte még átmentem cégünk egy másik alegységébe, vagy milyébe, ahol mindenféle teljesen hétköznapi dolgot csináltam, teljesen hétköznapi munkatársakkal teljesen hétköznapi témákról csevegtem, ez az a rész, amit, ha ez valódi pornófilm lett volna, simán áttekerek. Most sem vesztegetek rá sok szót, elég annyi, hogy a vállalatcsoport legizgalmasabb csípőjét birtokló kolléganő már az új frizurájával szerepelt. Egyszer szőkébb és egyre rövidebb, de ez tényleg nem fontos, csak úgy mondom.

A főszereplő, mármint a rajtam kívüli, akivel együtt adjuk az álomban az explicit tartalmat olyan bizsergetően valószerűen, nem is munkatárs, hanem a tökéletes nálam érettebb nő. Egy valódi és igazi és minden szempontból a leglegebb MILF. Látom őt sokszor, abban az épületben dolgozik, amelyikben én, csak míg nekem be kell érnem az alkalmazotti státusszal, addig neki saját cége van, ami -azt hiszem- elég jól mehet.

Érdekes módon arra nem tér ki az álmom, hogy került ő hozzánk, mit keresett ott, valószínűleg ez az pont, ahol már álmomban is untam a cselekményes részt és ugrottam egy nagyot, mert a kövekező részben már szorosan mögötte ülök, valamit egészen közelről, annyira, hogy ajkaim időnként hozzáérnek a fülcimpájához, susorgok neki, miközen kezem lassú határozottsággal csúsztatom egyre feljebb a ruhája alatt.

Rémes, de tényleg rémes, mennyire valóságos élmény volt. Emlékszem a ruhája színére, a gombok elhelyezkedésére, az érzésre, ahogy kutakodó kezeim meglelik teste közvetlen melegét, aztán tovább keresve végre azt, amiért igaziból elindultak. A ruganyosságukból ugyan már bőven vesztett, de még így, puhán izgatóan is őrületes melleit, amiket, ha egyszer megszereztem, nyomós ok kell, hogy el akarjam engedni.

Aztán később lett persze nyomós ok, de előbb, és erre emlékszem legtisztábban, ez ébreszti bennem még most is, az ébredés után órákkal a legnagyobb vágyat, hosszan fogtam, markoltam és boldogan birtokoltam azokat a finom, sokat tapasztalt asszonymelleket. Fájdalmasan életszerű volt, annyira valóságos élmény, hogy nem tudom, és persze nem is akarom kiverni a fejemből még most sem. Az illatát is érezem, miközben hátulról hozzásimulva kapaszkodtam a kebleibe úgy, mint egy anyján csüngő kismajom és előbb tétován, majd egyre bátorodva csókoltam, harapdáltam a nyakát, tarkóját, fülét.

Mély illata volt. Sok mindent nehéz szavakba foglalni, de illatokat szinte lehetetlen. Olyan illat volt, ami már önmagában szexualitás, zsigerei ösztönöket indít be, vágyat ébreszt, de közben fojtogat. Mintha rá akaran telepedni az emberre, le akarná győzni, a földbe akarná döngölni, de mindezt úgy, hogy közben folymatosan a hatása alatt tartja áldozatát, aki hiába tudja, mi történik vele, nem tud, de nem is akar menekülni. Megadja magát a ránehezedő illatnak, átéli annak kérlelhetetlen bujaságát, sőt boldog, hogy ez az illat, az asszony illata, rá támadt, nem másra.

Ez a hangulat, ez az érzés, ami nem hagy nyugodni. Ahogy hátulról átkarolva tartom őt, miközben mohó kezeimmel minél többet próbálok egyszerre lefedni a melleiből és mélyeket lélegezve egyre többet és többet szívok be az illatából annyira életszerű volt, hogy ébredés után a valóságban is nagyokat szippantva próbáltam hozzájutni még egy kis illathoz, de addigra az már semmivé lett, eltűnt az álommal együtt, csak valamiféle nagyon intenzív emléket hagyott maga után.

És egy követelőzve merev farkat.

Az álmomban persze nem volt hiábavaló az ágaskodás, a farkam ott megkapta, amit szeretett volna, oda került ahová a leginkább vágyott kerülni. Érdekes módon ez a része az álomnak messze nem volt annyira valószerű, olyan jól kidolgozott, mint a hátulról ölelős, csimpaszkodós, vagy talán nem emlékszem rá annyira. Jóval rövidebbnek is tűnik és elég durrbele jellegű módon zajlott le, legalábbis így álmodtam vagy így emlékszem arra, amit álmodtam.

Hátulról történt. A pontos körülményeket és az odáig vezető utat, hogy látom magam előtt, ahogy egy asztalra vagy valami másra hajolva csak rám és a farkamra vár, nem tudom, talán nem álmodtam meg vagy elfelejtettem, mindegy is. Meglepően finom és szűk puncija volt, nem is volt egyszerű bejutni, lassan és óvatosan kellett egyre előrébb és egyre beljebb küzdenem magam, egy kicsit fájt is ez a művelet. De megérte, a kezdeti nehézségek után a tökéletesség fogadott odabent, amit persze nem meglepő egy álomban. Pont ott és pont úgy volt feszes és szűk, ahogy leges-legérzékenyebb pontjaim igényelték, talán pont ennek volt köszönhető a jelent -vagy minek hívjam- rövidsége is.

Kiráz a hideg, és megborzongok, ha felidézem a legvégső pillanatokat, de komolyan. Összeszorul ilyenkor a szám és egy gyors bizseregés fut végig rajtam, ahogy eszembe jut a farkamat magába fogadó tökéletes punci és az, ahogy szinte görcsbe rándulva, zihálva, nyögve ejakulálok bele. Ha az illatokat nehéz leírni, az orgazmust egyenesen lehetetlen. Lehet írni a körülményekről, az odáig vezető útról, a másikról, saját magamról, hogy ezt csináltam, az történt, így megrázkódtam, úgy markoltam a derekát, meg olyan volt mintha felrobban volna a világmindenség én pedig a végtelenbe zuhantam volna, hogy aztán egy pihepuha ágyra lágyan huppanva boldogan pihegjek a végén, de mindez semmit sem ér, nem adja, nem adhatja vissza a valóságot, mert az leírhatatlan.

Az át kell élni. Minél többször. Az orgazmus drog, de olyan, aminek minél többszöri élvezetére csak buzdítani tudok mindenkit, mert olyat ad, mint semmi más nem képes.

Érdekes módon az álmom nem ért itt véget, hanem visszatért a neki, és minden valószínűség szerint akkor nekem is legkedvesebb részhez, mert úgy ébredtem, hogy ugyan már túl vagyunk a lényegnek tekinthető tevékenységen, de én újra hátulról ölelem őt, mélyen beszívom az illatát, harapom-cirógatom a nyakát és birtokási vágyam legfőbb bizonyítékaként rendületlenül a tenyeremben tartom melleit.

Úgy ébredtem, hogy mindezt éreztem, minden porcikámban az álom összes kis részletét, az egészet egyszerre, bennem volt és nagyon nem akartam, hogy mindez semmivé legyen, tova tűnjön. Nem szerettem volna teljesen felébredni, ott szerettem volna maradni az álmom melegében, tenyeremen érezve puha mellét, picike, de annál keményebb mellbimbóját, hogy aztán újra és újra és újra megtegyem és átéljem a leírhatatlant.

Még most is bizserget kicsit, régen volt ennyire intenzív álmom. Itt őrzöm magamban azt a finom kis valamit, ami megmaradt belőle, de sajnos egyre halványul, semmi esélye a valósággal szemben.

Kár.